Érszalacs

Érszalacsi Magyar Tájház

NYITVATARTÁS:

JEGYÁRAK:

ELÉRHETŐSÉG:

NYITVATARTÁS:

előzetes egyeztetés alapján

JEGYÁRAK:

3 lej

ELÉRHETŐSÉG:

–

A TÁJHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE

Az Érmellékre egykor jellemző teraszos építkezési mód egyik utolsó emléke ez a Szalacson, a Kis-Burgának nevezett falurészen, a XIX. század közepén épített zsellérház. Az építkezést megelőzően a meredek vízfolyás két oldalát kézi erővel teraszosították. Mivel az épületek a teraszosítás ellenére enyhe lejtőre épültek, az így kialakult háztípus egyik fele félig földbe süllyesztett. A hely jellegzetessége, hogy a völgyben háromszintű terasz-rendszert alakítottak ki, minden teraszon volt pince- és házsor egyaránt. Sajnálatos tény, hogy a klasszikus zsellérházak szinte már teljesen eltűntek, ellenben örömre ad okot, hogy a pincék zöme ma is létezik.

Az épület, amelyikből a tájházat kialakították, kétosztatú háztípus, hasonlóságot mutat az érmelléki szőlőspajtákkal. Az első helyiség, amelyiken az egyetlen bejárat található kamraként és székkészítő műhelyként működött. Ebben van a nyitott kéményű padkás kemence is, innen lehet felmenni a padlásra. A kisebbik, belső helyiség a hálószoba szintén rendelkezik főzésre is alkalmas tűzhellyel. Ennek a berendezése szerény, festett ágy 1873-ból (a hozzátartozó láda a kamrában kapott helyet), ácsolt asztal, festett falitéka, hárságy, gyékénykanapé és különböző funkciójú gyékényszékek. A berakott tűzhely folytatásában található a beépített dikó mindkettő és a szabad kémény is azonos elv alapján készült: a rekettyével befonott tölgyfavázat betapasztották. Az épület négy oldala közül kettőt napraforgó kóróból készült akácfa lécvázra rögzített könyöklővel ellátott tornác övez. A ház tetejét tölgyfa gerendázatú elől- hátul kontyolt nádfödél képezi.

A TÁJHÁZ KIÁLLÍTÁSAI

A kiállítás XIX. század második felében élő szalacsi zsellércsalád otthonát és hétköznapjainak eszközeit eleveníti fel teljesen autentikus módon. Az első terembe belépve a szabadkéményes tűzhely képe fogad, ez uralja a kamrát. A falakon azonban a különböző célra használt teknők, a székfaragáshoz használt eszközök arzenálja vezeti a szemünk a szekrény helyet használt tulipános láda és az ősi motívumokkal díszített szuszék felé. A falak mentén, a döngölt földön különböző kosarak hirdetik az érmelléki ember kézügyességét.

A belső terem szoba-konyhaként működött. A kis terem hat személynek nyújtott éjszakai szállást, de főzésre, sütésre alkalmas tűzhely is található benne. Úgy tűnik, hogy az aprónak tűnő tűzhely a téli fűtéshez is elég meleget tudott biztosítani. A szoba bútorzatát gyékénnyel szőtt bútorok, egy asztal és ágy alkotják. Külön figyelmet érdemel a falba épített apró szekrényke, a falitéka.