Ottományi Kiállítóház

Bihar megye turisztikai kínálatában a napjainkban Ottományi Kiállítóházként ismert épület regényes története a 17 század vége felé kezdődik, amikor is Komáromy György az akkor frissen vásárolt, ottományi telken egy több, mint ötven méter hosszú, tíz méter széles, teknőboltozatú, téglaépület építésébe kezdett. A család és ennek leszármazottai a 19. század derekáig mondták otthonuknak a kúriát, akiktől a gazdag debreceni kereskedő, Várady Szabó Lajos vásárolta meg – a család többi helyi ingatlanvagyonával együtt. A Váradyak relatív rövid időn belül a Jasztrabszky családnak adták el az ingatlant, akiktől Lovass István katonatiszt birtokába került. Lovass egy családi tragédiát követően 1938-ban a Román Államnak adta el kúriáját, majd az anyaországba költözött.

A második világégést követő időszakban az épületben a helyi TSZ működött, de a rendszerváltást követően a kastély sajnos az érmellék többi nemesi kúriájának sorsában volt kénytelen osztozni: megindult az enyészet lejtőjén. A szinte biztos pusztulástól egy határon átnyúló projekt mentette meg, melynek keretén belül az épületben egy táj- és környezetvédelmi központot alakítottak ki. A 2007-2013-as támogatási ciklusban nemcsak a kastélynak, de hozzá tartozó cselédszállásnak is új funkciót, ezzel együtt új esélyt adtak.

Az ezt követő évtizedekben a helyi önkormányzat a község egy fontos kulturális központjává is alakította az épületegyüttest, folytatva a felújítási munkálatokat. Részben saját, részben egyéb pályázati forrásokból helyreállították a környék egyik egyedi műemlékét, a kastélyt egykor vízzel ellátó vízespincét, létrehozták a helyi tűzoltómúzeumot, borászati központ kialakításába kezdtek.